WTCC hírek - Amikor nincs kompromisszum

Készült: 2016.augusztus.09 18:45 Készítette: Salamon János Kategória: WTCR és túraautós hírek Forrás http://michelisz.hu/

WTCC hírek - Amikor nincs kompromisszum
Az eredménynek, a megszerzett pontszámnak nem örülhettem Argentínában, de annak igen, hogy hű maradtam önmagamhoz. Azért utaztam át a világot, hogy versenyezzek. És versenyeztem.
Hátra volt még a Fő futam fele, amikor a sóderágyban végeztem a két Citroënnel folytatott harc végén. Kellettek is azok a körök, mielőtt le kellett volna vennem a sisakomat, mert nagyon mérges voltam. Sőt, még akkor is a düh munkált bennem, amikor végül kiszálltam az autóból nyolcadik helyezettként. De amikor a hazaúton a madridi repülőtér várójában újragondoltam a történteket ehhez a poszthoz, már egyáltalán nem voltam sem mérges, sem dühös. Ezerszer visszapörgettem a fejemben az eseményeket, és arra jutottam, hogy ha visszamehetnék az időben, akkor is mindent pontosan ugyanígy csinálnék. Autóversenyző vagyok. Ebben a két szóban minden benne van. Minden, ami megmagyarázza azt, hogy ha egyszer az első helyen vagyok egy futamon, akkor foggal-körömmel ragaszkodom ahhoz, hogy azt megvédjem. Amikor életemben először beültem egy versenyautóba, nem azért tettem, hogy második legyek. És ez azóta is minden alkalommal így van: nyerni akarok. Persze vannak olyan szituációk, amikor muszáj mérlegelni, muszáj okosan taktikázva felcsipegetni a biztos pontokat. De amikor első vagy, olyankor nincsen kompromisszum. Olyankor csak egyetlen cél lehet: a győzelem. Bíztam benne, hogy a rajtnál sikerül megelőznöm José María Lópezt. Az első kanyar előtt be tudtam jönni mellé, és onnan már éreztem, hogy az én kezemben van a gyeplő. Miután tisztán megvolt az első hely, így is viaskodnom kellett magammal, hogy mi a helyes stratégia. Arra számítottam, hogy rosszabb esetben már az első körben, jobb esetben csak a másodikban, de López hamar vissza tud előzni. Nem tudott. És minden egyes kör végén, amit én fejeztem be elsőként, erősödött bennem az érzés, hogy küzdenem kell az első hely megtartásáért.
WTCC hírek - Amikor nincs kompromisszum
Hallottam, hogy utólag López azt nyilatkozta, szerinte összezavartak azzal, hogy nem tudtam eldönteni, melyikük ellen kellene védekeznem. Jól olvasta a helyzetet, a legnagyobb nehézség tényleg az volt, hogy külön fel kellett készülnöm egyikük és másikuk támadására is. A kilences kanyar előtt egymás mellé érve jöttek mögöttem, megosztották a figyelmemet, nem lehetett előre kiszámítani, hogy mit fognak csinálni. López belülről megelőzött a féktávon, majd nagy sebességnél összeértünk Mullerrel a következő kanyarban, ami elég volt ahhoz, hogy mindketten lecsússzunk a pályáról. Később részleteibe menően kielemzem majd a helyzetet egy külön bejegyzésben. A lényeg, hogy ez nem egy vagy-vagy szituáció volt. Nem arról volt szó, hogy vagy az első hely, vagy a biztos dobogó. Amikor azt gondoltam, hogy megvédem a vezetést, két forgatókönyv létezett: az egyik szerint sikerül, a másik szerint López és talán Muller is megelőz. De ez utóbbi negatív verzió esetében is meglett volna a dobogó. Az, hogy végül kicsúsztam Mullerrel együtt, és csak nyolcadik lettem, óriási pech volt. Persze talán nem történt volna meg, ha simán elengedem őket harc nélkül. De ha előzékeny lettem volna a két Citroënnel, hiába álltam volna fel a dobogóra, most azon töprengenék, hogy feladtam. Ezért örülök annak, hogy a harc mellett döntöttem, mert így nem tehetek szemrehányást magamnak. Ahogy a csapatnál sem neheztelt rám senki sem. Tökéletesen megértették, hogy miért mentem a győzelemért. Sőt, mindenki gratulált ahhoz, hogy sikerült közel hét körön keresztül feltartóztatnom a Citroëneket. Ahogy észrevettem, ettől az egész csapat kapott egy kis önbizalomtöltetet. Mégis árnyékot vet a hétvégére a pontveszteség, hiszen hihetetlenül szoros az élmezőny a bajnokságban. Minden pontnak jelentősége lesz az év végén, és természetes, hogy szeretnék a legelöl végezni a hondások között. Ugyanakkor tudom, hogy milyen döntések eredményeképpen vagyok jelenleg hátul. Tudom, hogy miért kockáztattam Moszkvában, amikor rosszul álltam be a rajkockába és tudom, miért vállaltam kockázatot most az első helyért.
WTCC hírek - Amikor nincs kompromisszum
Így is voltak bőven pozitívumai az argentínai versenyhétvégének. Bár az időmérős második helyhez szerencse is kellett Esteban Guerrieri büntetése miatt, nemcsak annak örülhettem, hogy a legjobb hondás voltam, hanem annak is, hogy tempóban milyen sokat javultunk tavaly óta, amikor egy körön kb. egy másodperces hátrányban voltunk ugyanitt a Citroënhez képest. A Nyitó futammal is elégedett lehettem, hogy a kilencedikről sikerült feljönnöm a hatodik helyre. Itt vizsgálták a John Filippivel való ütközésemet, és jogosnak tartom a figyelmeztetést, amit kaptam. Nem voltam felkészülve arra, hogy a kanyar kijáratán nem teljes gázzal gyorsít majd ki, ahogyan én azt a korábbi körökben tettem, megtoltam hátulról, így sikerült megelőznöm. Ugyanakkor a büntetést már túlzásnak éreztem volna, és szerencsére a versenybírák is felismerték, hogy nem a kontakt miatt előztem meg Filippit, ugyanis a kanyar kijárata mindenképpen az enyém lett volna. Büntetésről szerintem akkor lehetett volna szó, ha a francia további pozíciókat veszített volna az ütközés következtében. Az eredménynek, a megszerzett pontszámnak nem örülhettem Argentínában, de annak igen, hogy hű maradtam önmagamhoz. Azért utaztam át a világot, hogy versenyezzek. És versenyeztem.

Belépés