MotoGP Hírek - Lorenzo: „Amikor a motoron ülök, mindent ösztönösen csinálok”

Készült: 2013.december.10 11:02 Készítette: Lipták Melinda Írta: Borbás Bálint Kategória: Motoros Hírek, Motogp hírek Forrás P1race

Jorge Lorenzo vasárnap a Rai3 olasz tévécsatorna „Che tempo che fa” című műsorának vendége volt, ahol Fabio Fazio műsorvezető egy rendkívül szórakoztató és információgazdag interjút készített vele olaszul. Ennek tartalmából szemezgetünk.
„Elég jól beszélek olaszul, aminek az az oka, hogy noha spanyol csapatokkal kezdtem el versenyezni, de a szerelők többsége ott is olasz volt, ezért idővel elsajátítottam tőlük a nyelvet, hogy hatékonyabban tudjak velük kommunikálni” – hadarta el egy olasz anyanyelvű tempójában Jorge, annak magyarázataként, miért nem lesz szükség tolmácsra az interjú elkészítéséhez.

„Igen, valóban csak tavaly tettem le a jogsit motorra!” – vallotta be nevetve Jorge, akit szemlátomást kicsit zavarba hozott a riporter első kérdése. „Egyszerűen azért nem tettem le korábban, mert a pályán e nélkül is lehet versenyezni, és autóra elég hamar megszereztem a jogsit, így utcán mindig kocsival közlekedtem. Sosem éreztem szükségesnek, hogy letegyem motorra is a jogsit, mivel a pályán mindig megkaptam a kellő adrenalint, ezért vártam ezzel ilyen sokáig” – hangzott Lorenzo válasza, aki ezután azt is bevallotta, hogy még ma sem jár utcán sokat motorral, habár az adásra épp kétkerekű járgányával érkezett.
„Hároméves koromban kezdtem el motorozni, és az első motoromat az édesapám építette nekem. Gyakorlatilag előbb kezdtem el motorozni, mintsem hogy járni vagy folyékonyan beszélni tudtam volna. Kétévesen már bicikliztem, és igen, hároméves voltam, amikor édesapám felültetett az első kismotoromra, amit direkt nekem épített. Csak hároméves voltam, de erre jól emlékszem” – mesélt a kezdetekről a mallorcai.

„Számomra alapvető fontosságú volt édesapám segítsége, mert nélküle sosem váltam volna motorversenyzővé. Neki köszönhetően kerültem közel ehhez a világhoz, és váltam a rabjává az egész motorozásnak. Később, a pályafutásom előrehaladtával voltak nehéz pillanatok, de soha egyszer sem mondtam azt édesapámnak, hogy ’Apa, én ezt abba akarom hagyni!’. Ez soha nem fordult meg a fejemben” – mondta el Jorge.

„Az első vb-futamom előtti napon elestem, és csúnyán megütöttem a kulcscsontomat és csuklómat is, valamint agyrázkódásom is volt. Bevittek a kórházba, majd apám bejött hozzám, és azt mondta, ’Fiam, hagyd ezt az egészet a francba, mert nem akarlak többé így látni!’. Erre én elkezdtem sírni, majd összeszorított fogakkal azt feleltem: ’Nem, apa, ezt folytatnunk kell!’, és másnap rajthoz álltam a futamon” – emlékezett vissza a 2002-es Spanyol Nagydíj előtti történésekre Lorenzo.

2002. május 3-án debütált a gyorsasági-motoros vb 125-ös géposztályában, majd egy napra rá ünnepelte 15. születésnapját. Hogyan emlékszik vissza a nagy napra? „Az egy nagyon különleges pillanat volt számomra, hiszen azelőtt csak tévében láttam azokat a srácokat, most meg hirtelen ott voltam köztük, és eljött a pillanat, amikor ellenük versenyezhettem. 15 éves kor alatt nem lehetett indulni a vb-n, de mivel a hazai futamom napja pont egy nappal esett csak a 15. születésnapom elé, így végül megkaptam az engedélyt a rajtra.”

„Van néhány pilóta, aki úgy tekint a motorjára, mint egy különálló személyiségre, simogatja és beszél hozzá, a versenynap elején mondja neki, hogy ’Ma nyernünk kell, kicsikém’ stb. Például Valentino is ilyen, ő mindig beszél a saját motorjához. Én ennél kicsit hidegebben viszonyulok a motoromhoz, amire inkább tárgyként tekintek, mint személyiségként, hozzáteszem: egy nagyon fontos tárgyként, ami a szenvedélyem fő eszköze” – fejtette ki motorjával ápolt kapcsolatának jellegét a spanyol.

Fél-e, amikor versenyez? „Bizonyos fokú félelem elengedhetetlen a túléléshez. Nem vagyok egy félős típus, ez nem olyan, mint félni a pókoktól, vagy félni a tűztől. Itt arról van szó, hogy tisztelni kell a sebességet, tisztelni kell a motor erejét, és kell bennünk lennie egy egészséges félelemnek ahhoz, hogy mindezt túléljük. A MotoGP-ben az első öt versenyemen hétszer buktam, az utolsónál az eszméletemet is elveszítettem, és két napig nem emlékeztem semmire. Ezek a dolgok elgondolkodtatják az embert, és segítenek picit lehiggadni. Próbálom mindig fenntartani magamban a félelmet, mert ez kell a túléléshez” – fejtette ki a MotoGP kétszeres világbajnoka.

Nemcsak a túlélési ösztön kell ide, Jorge saját bevallása szerint szinte mindent ösztönből old meg a motoron a versenyek alatt. „Verseny közben próbálok minél kevesebbet gondolkozni, mert számomra sokkal fontosabb az, hogy mit súgnak az ösztöneim. Utólag persze visszanézek mindent és kielemzem a hibákat, de amikor a motoron ülök, akkor mindent ösztönösen csinálok, és szerintem a túl sok gondolkodás a motoron nem jó. Sokszor nem is emlékszem utólag, hogy pontosan mi történt egy-egy versenyen, vagy egy adott szituációban. Olyan ez, mint amikor egy lánnyal táncolsz. Olyankor minden más megszűnik körülötted, és utólag nehéz minden lépésre pontosan visszaemlékezni, mert ösztönösen cselekedtél, nem gondoltad végig tudatosan egyik lépést a másik után” – vont találó párhuzamot a tánc és a motorversenyzés között a pilóta. „Persze az utcai motorozás teljesen más, én ezt a kettőt teljesen elválasztom egymástól. Ott természetesen mindig gondolkodni kell előre, hogy elkerüljük a baleseteket” – tette hozzá végül sietve.

Belépés